Ma szerda van. Tegnap - ahogy írtam már - esett, egész nap, nehezen, de összeszedtem magam, elindultam, áztam végig. Nem genf felé vettem az irányt, túl erős lett volna, túristaúton végig mâconig, pont előtte egy tökéletes tüske elmerült a kerékben, javítás (nincs pótbelső), ilyen időben nem ragad normálisan, a vasútállomásig bírta. Felmerült, hogy vonattal megyek ezen a 20 kmen bellevilleig, de az sncf aznap leállt. Az autópályán is történt vmi pont itt, így az összes leleményes kamionos a közútat választotta, rám küldve az összes álló vizet. De végül saint etienne des oulliers! Első út a caveau, nem megyek be, csak kintről benézek, esik, mindenki bent, nem látok senkit. Irány a tanya, otthon a nagymama meg raymond. Néznek, nemtudják mivan, majd felismernek, mondják, várjam meg ericet, a kocsmában van. Na tessék, mégis be kellett volna menni. De jobb is így, átöltözöm, kiterítek mindent, a lányszálláson várok, míg megérkezik martine, a feleség. Ő felhív a házba, minden ok, kv, “beszélgetés”, internet, ekkor kiderül, a telefon beázott (is), bocs viktor, mára száradt meg. Végül átköltözöm a férfiszállásra, melegvíz, ágy, megérkezik eric, ok, alvás. Ma teregetés, nmamával oltódás, ebéd. Először azt gondolom, csak az kenyérben sűlt kolbász, de aztán édes búza sütőben, kenyérrel, majd sertésragu, bor, erős friss krémsajt, meg még három, szőlőpálinka, kv. Köszi. Na most meg épp meghívtak egy pohár borra a caveauban jófej fiatalok…
